3. nap reggel időben felkeltünk. Amíg Niki készkelődött, elsuhantam a recepcióra, hogy akkor kapunk-e új szobát az új szárnyban. Délre ígérték, mert hogy takarítanak, aztán utánunk rohant a bőröndcipelő csávó (mellékállásban drogdíler), hogy mégis mehetünk most. Gyorsan beszórtunk minden előkerült kacatot a bőröndökbe, és átpakoltunk. Gyors reggeli, majd kicsit megcsúszva, irány a part. Már lent volt mindenki a bandából. Kb 15en lehettünk, akik ebben a szörfös szervezésben jöttek. Néhányan saját cuccal csúsztak. Vízre szálltunk. Először túl nagy volt a vitorlám a szélhez. Csere: 3.7. Ez megfelelt kb 10 percig, amikor elkezdett gyengülni a szél olyan 10 óra magasságában. Újabb csere, és óránként fokozatosan cserélnem kellett, hoyg ideális legyen a méret. (mert az fontos, hogy a méret ideális legyen... ;) ) Másfél óra szörfözés után pihi, majd 1 óra után vissza, de a szél kezdett nagyon gyenge lenni. Tipikus tanuló szél volt, Nikinek ideális. 2re minden elállt. Estig hesszeltünk a parton, napozgatás, babzsákban döglés, ilyenek. Vacsi után bementünk a városba, ami méretét illetően inkább falu, de a bazársor felér egy Váci utcával, persze kacatokból :P. Csatlakoztunk a Dahabban lakó többséget felölelő surferekhez. Vizipipa, szintén babzsákolás a tengerparti chillin' roomban. Extrém sportként kipróbálhattuk a surfer fiaink tavaly tökélyre fejlesztett, majd egyéb turista körökben szabadalmaztatott macskára lövést vizipisztollyal című sportágat. Ugyanis a kis pofátlan dögök szemtelenül belemásznak a kajádba, ha épp étkezel. Nem épp a leghigiénikusabb berkekből való példányokról van szó... A taxit hazafele is - csak úgy mint befele - lealkudtuk 5 fontra. Külön sportágként űztük a hét végére ezt is: 5 fontnál többet nem voltunk hajlandóak fizetni egy odaútért. Addig intettük le a taxikat, amíg valaki el nem fogadta az ajánlott tarifát. olt, hogy az első autónál összejött, de akadt úgy is, hogy fél üveg vacsi utáni fertőtlenítő itóka csorgott le a torkunkon, mire valaki elvállalt minket.
Csütörtökre brutál szelet írtak. Már kilencre kint voltam a kölcsönzőben, de senkit nem engedtek vízre Gyöngyiék. Gyöngyi magyar csaj, német férjjel, mindketten a kölcsönzőben dolgoznak, immáron 4 éve Dahabon, előtte pedig szanaszéjjel a világban. Profi surfereink sem mentek ki, mindenki várta, hogy kicsit enyhüljön. A brutál 8-as szél mellé homovihar dukált, amitől semmit nem lehetett látni a vízen. Profijaink kb másfél óra múlva 4.5-es vityókkal kirajzottak a speedyre. Esélytelen volt, hogy bármilyen kicsi vitorlával kimerészkedjek. Nem is a szél erőssége miatt, hanem mert olyan pöffök voltak, hogy számomra kezelhetetlen volt. A srácok is mondták, hogy nem volt olyan élvezetes. De ha már erre a napra is szólt a bérlésem, valamit kezdeni akartam a szituval. Nekiálltam beach startot gyakorolni. Bár erre asz oldalamra már tudtam, a gyakorlás sosem árt. Két órán keresztül játszadoztam: fel, vissza, fel vissza. A végén olyan jól ment, hogy megúntam. Sajnálatomra a lagunába kellett volna eljutnom ahhoz, hogy másik irányba is gyakoroljak, amire esélyem nem volt a pöff-varázsban. Pedig arra az oldalra fért volna rám igazán a gyakorlás. Ezt a lessont elnapoltuk. Délután, amikorra enyhülni látszott, megpróbáltam kimerészkedni egy 3.4-es vitorlával, de inkább nem kockáztattam meg, hogy menteni kelljen, mint Nikit párszor. De ez is nagyon tetszett, hogy a kölcsönzők között van az a megállapodás, hogy bárkit kimentenek, aki bajba került, és oda viszik ki, amelyik kölcsönzőhöz tartozik. És ezért nem számítanak fel díjat. Egy ideálisabb szeles nap reményében eltettem magam másnapra...
