Fincsi kis társaság jött össze. Az ínséges időszak mindenkit arra késztetett, hogy elutazzon oda, ahol fúj. Endruval természetesen együtt mentünk, jött velünk külön kocsijával Remedy, aki potyautasként felkarolta a húgomat, Almádiban csatlakozott szeretett "fiúnk", Dudee, alias "Kisgyerek", ahogy mi hívjuk apával :P. Több körben cuccoltunk be a helyi lokálok közé a Budatava strandra, akik, mint legutóbb, rettentő közvetlenek, kedvesek, emberszeretőek voltak. Szeretettel fogadtak minket. Mindenki a legnagyobb vitorláját rántotta fel. Olyan volt a víz mintha fújna, de a fákat annyira nem cibálta a szél. Nehéz volt megállapítani, mi fúj bent. A nap folyamán többször mászkáltunk ki és be. Amikor ráfújni látszott, akkor bementünk, aztán 1-2 kört lehetett siklani, majd pöffre várva, könyörögve a szélnek, hogy legyen, ami kiemel, libázás a partig. Volt, hogy Dudeeval ott úszkáltunk egymástól néhány méterre. Szemünk mindig a pályán volt és egymáson. Voltak olyan hosszas úszkálások, amikor már a vitorla felhúzásán gondolkodtam, de aztán jött az életmentő pöff. A víz kellemes volt, shortyban toltuk, volt vagy 30 fok. Amíg mi bent szerencsétlenkedtünk, addig húgom szépen barnította hableány testét. Endrunak jobbak voltak a siklási statisztikái, mint nekem, illetve nekünk. A szlalommal azért ő jobban tud teljesíteni, ha már egyszer megsiklott. Valahol a 2. és a 3. etap között elmentünk a strand és a Balaton legjobb hekket sütő büféjébe utánpótlásért. Du (húgom beceneve) tartotta a frontot a cuccoknál, cserébe jutott neki elemózsia, egy-két lepottyanó falat ;). Persze nem, de elég volt 1 hekk, amiből 3-an jól laktunk, vagy legalábbis kiegészítve 3 palacsintát (Remedy), pont elég volt a kajci mindenkinek. MInt egy kis közösségben,mindenki megosztotta mindenét, ha valaki arra éhezett/szomjazott volna. Mi hugival ketten letoltunk egy sört, csúszáskor nem szoktam alkoholizálni, de jelen esetben a meleg megkövetelte. Az utolsó etap is az előzőekhez hasonlóan zajlott. A 2. menetben vagy 20 szörfös várt a vízben a parton a szélre,reménykedve, köztük Qcséber mester is, aki Fűzfőről szörfözött át. Déliben mindig tiszteletét teszi az almádi strandon, és persze amikor mindenki áll, ő akkor is siklik. Érthetelen módon :). Hiába... a rutin, meg az évek. Ő a mester, neki kutya kötelessége siklani, amikor mi ácsorgunk. A 3. etap előtt a 2 gombóc fagyimat át kellett ruháznom hugira, befújt, és menni kellett. Ő jól járt, én meg buktam a jeges élvezetet. A küszködésben szinte jobban elfáradtam,mint ha normálisan fújt volna, és átszörföztem volna napot. Utálom, ha ilyen semmilyen szél van, de hát ez nem rendelésre fúj. Erre a napra ez jutott. A hiányzó szelet kárpótolta a remek csipet-csapat. A magam részéről nagyon jól éreztem magam, örültem, hogy ilyen kedves, és nem utolsó sorban szép emberek társaságában élvezhettem az életemből egy napot. Valahogy nem is hiányzott a szél. Többször kéne bandázni! :)
Almádiban buli volt (2014.06.29.)
2014.08.08. 19:46
Címkék: balaton windsurf szorf szörfkirálylány almadi
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.