Perzselő, égető napsütés a parton. Hőguta közeli állapot. A cucc összeszerelése kínszenvedés a hőségben, mert a szél a parton épp csak lengedez, míg bent tombol. A shortyt felvéve fokozódik a légszomj, és a gyöngyöző izzadságcseppek a homlokon. Alig várod, hogy végre a hűsítő vízben legyél…
Fertő ismét belopta magát a szívembe. 2011.07.17. Megint csak nevezetes dátum szörfös pályafutásom során. Előrejelzések tekintetében ötös-hatos szél volt várható. Szkeptikusan indultunk el, láttunk már olyat, hogy írják a szelet, aztán ülünk a parton. Főleg, hogy déliről volt szó. Az oda út halál volt. Szörfös menyecske révén a sofőr mögé szorultam, szokás szerint, ahova nem nagyon ért hátra a klíma, a menetszél gerjesztett huzat meg leviszi a fejem. Szóval minden bajom volt. Nagy nehezen leértünk, a parkoló tömve, szörfösök már a vízen szeleteltek. Kérdéses volt, hogy vízre szálljak-e, mert odafele annyira cibálta a fákat a szél, hogy a 4.7-em is soknak tűnt. Végül győzött a kis ördög. Kell az erő, hogy húzzon. Másik motiváló tényező az új szerzeményű bumom volt. Kíváncsi voltam, van-e különbség. Hát volt, és szerelmes is lettem belé :D. Ennek új, kisebb íve van, mint a korábbinak, és kisebb is, így a 4.7-et normálisan össze lehetett rakni vele. A régebbi túl nagy volt hozzá. Endru felöltöztette trapézkötéllel, belőtte rajta, hol kell lennie. Néha jól jön a férfi a háznál ;). Mivel mély vízről volt szó, úgy döntöttem a 130 literrel megyek be, mert a 96-on nem biztos, hogy fel tudom húzni a vitorlát – még. Nem volt kedvem szenvedni. Tudom, hogy kicsi a 4.7 a deszkára, utálom is ezt a kombinációt, de ez volt a kisebb rossz. Pozitívan csalódtam. Volt annyi szél, hogy simán siklottam ezzel a mixel is. A dolog szépséghibája a furcsa hullámzás volt. A megszokottnál nagyobbak és sűrűbbek voltak a hullámok. Eléggé utáltam. Az azonnal egyértelmű lett, hogy kellene a kis deszka, mert iszonyatos becsapódásokat éltem át. Tulajdonképpen ugratgattam a hullámokról. Nem mondom, hogy nem paráztam. Amikor már belejöttem elkezdtem figyelni a hullámokra, és a már korábban kisebb szélben tapasztaltak alapján kicsit hullámlovagoltam. Fel-le, vicces volt. Hihetetlen mekkora biztonságot ad az, hogy mindkét papucsban állok, imádom! Egyszer, amikor bent a nádasnál beestem, jött egy fejlövés. Meg kéne próbálni a wassert. Állítgattam a cuccot jó pár percen keresztül, mire sikerült belőni. Akkor épp nem volt szaggatós, erős szél, pont annyi, ami elég ahhoz, hogy finoman kiemeljen. És hopsz, már a deszkán is voltam. Elsőre sikerült. Nem akartam elhinni. Endru jött szembe, oda kiabáltam neki: Megcsináltam a wassert! Mire ő: Láttttttaaaaam!!! Teljesen belelkesedtem, úgyhogy ki kellett próbálnom a másik irányba is, így tudatosan estem bele jó párszor. A víz és az idő is meleg volt, jól is esett a lubickolás. A másik irányba még jobban ment, mert amúgy is arra a felemre vagyok az ügyesebb. Vagy 4-5 alkalommal összehoztam. Fantasztikusan büszke voltam magamra! Kb. egy órás küzdelem után kimentem pihenni. Odajött hozzám egy csaj, bár a helyes megnevezés inkább anyuka. Apával, két lurkóval, meg egy haláli mopsszal járnak szörfözni, amíg az egyik tolja, addig a másik vigyáz a mini lényekre. Tőlem kért tanácsot, meg segítséget a wasserban, mert hogy látta, hogy milyen jól megy… NEKEM! Mondtam is neki, hogy most csináltam meg életemben először, de elmondtam neki, amit tudok, és mondtam, hogy a vízben is szívesen segítek, csak épp apa szörfözött. Beszélgettem szörfösökkel, eszmét cseréltünk, megmutattam a még Fertőn nem használt 96 literes szépségemet, és amikor megkérdezte az egyik, miért nem ezzel megyek, jött a következő fejlövés. Miért ne? Max. ezzel gyakorlom a wassert partközelben. Összeraktam, és már mentem is be. Így legalább össze tudtam hasonlítani a két deszkát. A nagy után ez sokkal érzékenyebben reagált minden mozdulatra, szoknom is kellett kicsit az elején. A wasserstart sikerült, és már siklottam is, simán elmentem volna a nádasig, de meg kellett próbálnom visszafele is, így leszálltam. Belőttem a cuccot, és így is sikerült. Úgy belelkesültem, hogy félelem, aggodalom nélkül a következő etapot a nádasig nyomtam. Végig siklás, nem csapódtam be úgy, mint a naggyal, sokkal kényelmesebb volt vele siklani, de ez az én méreteimből adódik. :P. Próbálgattam a határaimat, kidőltem még jobban, akkor mi történik, élesedtem, megengedtem neki, szóval tapasztaltam a cucc viselkedését. Itt említeném meg, mennyire másabb élményt nyújt a bum is. Nem csak azért mert puhább, lágyabb érzést nyújt a gripje, hanem azzal, hogy szűkebb az íve, mintha jobban kezeltem volna a pöfföket. Lehet, hogy ez oltári baromság, és egyszerűen csak én vagyok ügyesebb, de én ennek tudtam be. Meg tudtam fogni, amikor jött egy-egy nagyobb ráfújás, nem rántott bele, nem slajderoltam. És nagyon erős ráfújások voltak… Egyszer bent épp készültem a wasserhoz, Endru megállt mellettem, hogy hadd nézze meg testközelből, hogy csinálom. Rám is tört a hiszti, hogy „neeeee, ne mááá, így nem fog menni, ne nézz”. De mivel lehorgonyzott, nem volt más választásom. Összeszedtem minden koncentrációmat, és végrehajtottam a nap legszebb wasserstartját. Ő meg kiabált utánam: „Sztár vagy Szívem!”
