Sajnálatos módon az utóbbi időben nem tudok annyit publikálni, mint nyáron, mivel nem vagyok annyit vízen. Ezen az állapotomon a széltelenség és a hideg sem segít. Boldogsággal jelentem, hogy az a bizonyos last ride nem az volt. A hétvégére eső déli szélnek természetesen nem tudtam ellenállni, még akkor sem, ha a Fertő vizét 6 fokosra írták. Nehezítette a program tervezést, hogy bár reménykedtünk egy három napos full ride-ban, családi programok miatt egy napra redukálódtunk. Vasárnapra esett a választás, és a lehetőség. Szombaton esküvőre voltunk hivatalosak. Meg kellett találni az egyensúlyt az érezzük jól magunkat, de ne emelkedjen az egekbe a véralkoholszintünk között. Endru úgy döntött, nem áldoz a bor oltárán, nem kockáztatja a másnapi szörfözést. Én rossz kislány voltam, egy jó mulatságnak nem tudtam ellenállni. Imádom az esküvőket, imádok mulatni, évek óta nem roptam egy jót, ezért nem foglalkoztam a másnappal. De valószínű inkább az esélytelenek nyugalma szállt belém. Akkora szelet írtak már napok óta, hogy úgy tűnt, labdába sem fogok rúgni, inkább a szörfös barátnő szerepére készültem, aki kameráz és fényképez a partról. A srácok 3.8 és 4-es vitorlákat emlegettek, nekem max. gyerekrigg jöhetett volna szóba ;) Így kimulattam magamat. A reggel fél hetes kelés azért megviselt. Fizikai fájdalmam volt. Pár nyomdafestéket nem tűrő összetett mondat után, nagy nehezen összekapartam magamat. Hétkor hazaindultunk a cuccokért, mert természetesen az esküvő más városban volt. Egy óráig tartott, amíg a felkelő napban, a természet reggeli nyugalmát megzavarva átszeltünk hegyeket, völgyeket. Gyors bepakolás és reggelizés után elindultunk az imádott tavunk felé. Én személy szerint végig aludtam az utat. Endru hősiesen vezetett. Meglepődve tapasztaltuk, hogy az előrejelzett totál brutál szélnek nyoma sincs. Na jó, azért fújdogált valami, tarajos volt a víz, és a korán érkezők már keményen tolták. Bementünk a strand végébe, ott szereltünk össze. Épp megkeztük kipakolni a cuccokat, amikor befutott Endru barátja, Gregi. Bár előbb indult, mint mi, később érkezett, mert az a fránya cipő kimaradt a bepakolásnál, és vissza kellett miatta fordulni. Nem sokkal később megérkezett Balerina, leendő szörfös csaj, Gregi bnője. Lelkesen tudja bíztatni az embert, hogy menjen be a 6 fokos vízbe, az nem is olyan hideg - a partról... De hozott forró teát, ezért imádtuk! Tehát mindenki összeriggelt, én 4.7-re, természetesen. A srácok már mentek is tolni, a türelmetlenségüket ennyi év után sem vesztették még el, ha fúj. ;) Nekem meggyűlt a bajom a cipő kérdéssel. Direkt előre szóltam, hogy legyen nálunk fogó, mert a "felhúzást segítő fül" semmire nem való, amikor olyan szűk a cipő szára, hogy fogó nélkül esélytelen felszenvednem. Így is külön izzasztó tortúra. Kiderült, hogy nincs fogónk. Téptem a hajamat, mert cipő nélkül elfagy a lábam, és amputálni kell. Miután felocsúdtam a sokkhatásból, Endru elmenőben lévő javaslata, mely szerint vágjam le a szárát, tűnt a leghatékonyabb, és egyetlen megoldásnak, hogy fel tudjam húzni. Ezért lemészároltam a cipőm szárát. Így már minden készen állt, hogy én is csússzak. Egy apró dolgot kivéve: a szél közben beerősödött, és láttam, hogy nekem a 4.7 letépve is sok. Bár Balerina lelkes és hatásos támogatására bementem, de pucoltam is ki a vízből, mert az nem az én terepem, volt. Endru letépett 5-össel és 100 literrel száguldozott, nem éreztem, hogy 6 fokban kéne esnem-kelnem. Vártam. Addig elővarázsoltam a fényképezőképet, de mire odáig eljutottam, hogy ellőjek pár képet, a szél gyengült. Balerina kezébe nyomtam mindent, és bementem. A fiúk kijöttek, nekik kevés lett. Kb. fél órára volt elég a vitorlám, aztán nekem is kevés lett, így elkértem endru 5-ösét. Az húzott, mint a barom, alig bírtam vele. Olyan élmény volt, mint amikor a megszokott autódból átülsz egy ismeretlenbe, és padlógázt adsz. De fogalmad sincs, hogy viselkedik a kocsi kanyarokban, milyen a fékező ereje, stb. Na hát a nem megszokott vitorlával való szörfözés is pont ilyen. Nem éreztem, hogy ura vagyok a helyzetnek, ezért két ride után inkább kimentem, mert nem volt az igazi. Lehet, hogy hamar feladtam, de a víz hideg volt... Még dupla neoprénben is. Kicsit pihentünk, aztán elkezdett visszafújni. Megint bementünk Endruval, Gregi nem jött, kevésnek ítélte. Az is volt, Endru ki is ment egy karika után, de én úgy döntöttem, várok. Mert úgy lehet elkapni valamit, ha a vizen vagy. Ha a szél hektikus, akkor elképzelhető, hogy mire beérsz, lecsúsztál értékes negyed óráról. Gyakorolgattam fordulni, csüngtem a trapézon, és kényelmesen elmászkálgattam fel-le. Nem siklottam, de így is élveztem, hogy deszkán vagyok. Aztán elkezdtek erősebb pöffök jönni. Rövidebb szakaszokra megsiklottam. Éreztem, ahogy fokozatosan erősödik vissza a szél. Tudtam, hogy hamarosan nekem megint túl sok lesz, és ez akár hirtelen is bekövetkezhet. Kihoztam mindent magamból. Egyre többet siklottam, de kezdtem fáradni is. Ekkor már egy órája bent lehettem a második etapban. Visszarongyoltak a srácok, amikor már nem bírtam a széllel. Hát igen, ekker jött el az ő idejük. Megfogadtam, amikor elkezdek potyogni, és egyre többet esem, akkor kell kimennem. Mert fogy az erőm. Ilyen körülmények között pedig megtanultam, nem szabad viccelni, nem vagyunk mindenhatók, a természet erősebb az embernél. Kimentem, és ismét a fényképezőgépért nyúltam. Klassz képeket lőttem el a srácokról. Szép jibe-okkal, duck jibe-okkal szórakoztattak. Kb. fél órát fújt nekik a szél, amikor ismét visszagyengült. Már fáztam a vizes ruhában, cipőben, de nem akartam átöltözni, hátha bemegyek még. Aztán valahogy úgy alakult, hogy már nem ment vissza egyikőnk sem. Endru vityójával valószínűleg tudtam volna menni, a saját 5.4-emre nem volt már kedvem átszerelni. Szépen odacuccoltunk a kocsihoz. Jött a nap "legkedvesebb" része, az átöltözés. Ennél jobban nem utálok semmit. Borzasztó amikor a hideg, vizes cuccot lehámozod magadról, és a levegőn fagyoskodsz. Ez nem nőnek való! ;) Kéne erre a célra egy fűtött sátor. Szabadalmaztatni is fogom, és belépőt fogok szedni, hogy a szörfösök melegen öltözhessenek át. Nem hiszem, hogy nagy sikere lenn, nem ebből fogok meggazdagodni ;)

Kellemesen elfáradtunk, berámoltunk a kocsiba, és a lenyugvó nap megtisztelt minket azzal, hogy pirosra festette az eget a dombok felett, mielőtt eltűnt.