Szörfkirálylány windsurf naplója

Pomer. Egy picike falu, kedves kis kempinggel benyúlik a vízbe, és Prematurából kifele jövet ígéretes öbölnek tűnt. Nem annyira csoppos vízzel, kifújtabb széllel.  A megérzések beigazolódtak. Második nap ebbe a kempingbe látogattunk el, mivel láttunk itt hazafele előző nap szörfösöket, és szimpatikus volt a placc. Nem bántuk meg.  A fenti gyanú beigazolódott. A szélerőből a félszigettel szemben lévő sziget árnyéka csökkent valamelyest, de megfelelő vitorlaméretet választva át lehet siklani a lyukat. Persze ez függ a széltől is. Mert ha az alapszél is határeset, akkor nyilván nem. A napot azzal a kombóval kezdtem, amivel előző nap abba abbahagytam, azaz 4.0 és 80 literes wave deszka. Balzsamos siklásaim voltak, néha álldigáltam, de mivel a nagyobb összeállítással Endru ment, azt soknak ítéltem meg saját részre. A délelőtt folyamán ezzel a szereléssel csapattuk, hozzáteszem, az idő ragyogó volt. Derült ég, szikrázó napsütés, és szél. Nem is kellett ennél több! A víz továbbra is hűvöskésnek tűnt, így hosszúruháztunk. A félsziget irányából a Premából kivezető út irányába lehet Borában szaggatni, a partra nagyjából 60 fokos szögben. Fel lehet krajcolni néhány takkal a leárnyékoló sziget mögé, ott aztán akadály nélkül lehet csapatni faltól falig. Ezt a tevékenységet már a délután folyamán tettük meg mindenki eggyel nagyobb cuccal, mert ahogy Sztojan bácsi is megmondta  reggel, a bora el fog állni délre. Na ebből a valóságban négy óra lett, de a fokozatos csökkenés kiszámíthatóan megmutatkozott. Ezért a déli óráktól én már a 4.7-et voltam kénytelen használni, Endru pedig szlalomra váltott. A sajnálatos derékfájásom aztán győzött kora délután a pöffvadászat felett, átvedlettem fényképész "ruciba" és lesifotókat készítettem Endruról. Persze mindig a legjobb pillanatokba állt a nem túl nagy tömegben valaki sikeresen a lencse elé, ítágy amikor felelőtlen gyerekek ugráltak ki két fontos momentumot, rájuk kiabáltam, hogy "Heeeeeeyyyy", nagyon mérges, felbőszült hangon és stílusban ;), nem kellett túlmagyarázni, miért vagyok bepöccenve. A kamerába besétáló meleg párocskának már magyarul "kvaanyáztam" utánuk, de őket nem hatotta meg a sztori. Azért sikerült olyan képeket lőnöm, amivel Endru elégedetten hajtotta álomra a fejét. :) Amikor már a pöffök is kevesek lettek, ő is letette a lantot, majd elzárták a csapot, és beállt a szélcsend. Ezután megindult valami termikusnak tűnő légmozgás déli irányból, ugyanis a tőlünk 100 méterre lévő szörfiskolából kirajzottak a kis nebulók, mintha csak a bora végére vártak volna, és vagy 10 fős csoportban megindult az oktatás. Ilyen képet több nap is láttunk, amikor a premai úton autóztunk, ezért van a feltevés, hogy valami napi rendszeres szellőcske lehet, ami tanulásra tökéletesen alkalmas.

Ez a spot is minden tudás szinten lévő szörfös igényeit kielégíti, a tanuló placcon a freestyle-ozni lehet, a szlalomosoknak is megfelel, és a jönni-menni gyakorolni típusú szörfösöknek is perfect. A wave szörfösök viszont itt ne reménykedjenek ;).

Liznjani főhadiszállásunkon reggel felébredve nagy eső fogadott, amit hallottunk hajnal óta, hogy esik. Mire összekaptuk magunkat, elállt az eső,és kezdett jönni a bora. Le is hajtottunk a már ismert liznjani öbölbe, ahol jó pár szörfös 4.5-5.x körüli vitorlákkal nyomult. Endruval összenéztünk, és megállapítottuk, hogy ilyen körülményekhez nem nagyon van kedvünk.  Ő szlalomozni szeretett volna, nekem is valami barátságosabb terep esett volna jól első horvát boraturizmusom alkalmával. Így elmentünk Premanturába, a Stupice kempingbe. Ott is szoktak sokan szörfözni, van egy szörfsuli, ott érdemes bemenni a vízbe. Ez a placc már szimpatikusabb volt. Nem volt annyira zord és dühös a tenger, hosszabb távot lehetett menni. A szél kétség kívül erősödött pillanatról pillanatra. Én hezitáltam a 4.7 és 5.3 között, de az erősödő tendencia miatt a 4.7 mellett döntöttem. Az ég borús volt, nem volt a borához megszokott ragyogó napsütés. 96 literrel még így is sokalltam, a hullámok nagyobbak voltak,mint ahogy a partról látszott. Endru is röpködött a kis szlalom deszkájával meg a hetes vityóval. Mindketten sokalltunk. Visszafele mondjuk pont jó volt, mert a hullámok úgy jöttek, hogy lecsúszni lehetett róluk, és plusz tempót adtak. A szél kihagyós volt. Itt is megvoltak a sávok, egyikbe meg lehetett siklani, és ha szerencsém volt, végig siklottam a gyengébb sávos részt. Az első szigetig mentem, nem élesedtem fel annyira, hogy a szigetet elkerülve tovább tudjak vágtázni a nyílt víz felé vagy a távolabbi szigetig. A szigetem, ahol "fordultam", azért volt kiváló választás, mert a partról is látszik, van egy világos rész, nem homokos, de nem nagy sziklás, hanem olyan normál bemenős, persze szigorúan cipőben. Ott meg lehet pihenni, és ezután nyugodtan vissza indulni. Pont a megfelelő irányban van,nem kell sem felélesedni, sem leesni ahhoz, hogy itt kössön ki az ember. Nem az a terep volt, ahol gyakorolni tudom a jibe-ot, főleg nem a 96 literrel. Örültem, hogy túléltem. Szokni kellett az új körülményeket, a hullámos terepet. Így csak jöttem mentem. De azt kiválóan. Endru kiment, neki nagyon sok lett a cucc, majd néhány kör után, én is eléggé el voltam már fáradva, és bent voltam már másfél órája, így eljött egy pihenés ideje. Amikor én kijöttem, Endru elvitte magával a cuccomat. Időközben felerősödött, és neki es elég volt már az enyém. Én elmentem a fényképezőgépért, és készítettem róla jó pár díjnyertes képet. Mondtam, hogy nyugodtan csússzon, amennyit akar, én fotózok, és majd ha kijön pihenni, akkor rakunk nekem össze kisebb cuccot. Hosszú ruhában voltam, ami a parton is egy idő után kevés volt, kezdtem fázni.  Egy óra lesifotózás után Endru kijött, összeraktuk nekem a 4.0-át és a nyolcvan literrel rajtam volt a sor. Most ő fotózott, és rólam is készültek "az év képei". Mivel a szél egyre szélsőségesebb volt, a nagy ráfújásokban a 4-es néha sok volt, de amikor kihagyott, akkor meg nem lehetett menni vele. A wave deszkával sokkal komfortosabban éreztem magam, nem voltak azok a durva becsapódások a hullámokról, és  emiatt a sebesség is egyenletesebb volt. Nagyon élveztem ezt a kompozíciót, nagyokat csapattam ezzel a cuccal. Aztán én is kifáradtam, a derekam is kezdett sajogni, és a szél is egyre kiszámíthatatlanabb lett, így kimentem. Enrdu sem ment már vissza, de  az idő is elment szépen. Toltunk az egyik padon neoprénben üldögélve egy májkrém-zsemle-paradicsom kombót, hmmmmm, a magyar ízek ;). Néztük a még vízen lévő surfereket, élveztük a hely atmoszféráját. A sok lakóautó a kinyúló kör alakú félszigeten, a kemping-feeling, a rohangáló gyerekek, meghozták a kedvem egy pár napos kempingezéshez.

A spotot egyébként minden tudás szintű szörfösnek bátran ajánlom. Itt van a szörfsuli, kezdőknek minden nap fújdogál egy kettes szelecske tanulni, amin meglepődtünk a későbbi napokban, amikor elvonult a bora. Ráadásul a Kamenjak nemzeti parkban (a kemping folytatása csak máshonnan kell bemenni) szintén van egy másik szörfiskola. Meglepő mennyien tanulnak, és mennyire megy a suliknak az oktatás. Itt ezt nem gondoltam volna.

Folyt. köv. 2. nap, Spot: Pomer kemping.

Húúúú, ez a szörfözés állat császár über brutál hallatlanul király volt! Úgy indult az egész, hogy ahogy az előző beszámolóban írtam, péntek este lehelyeztük a lokális helyzetünket Balatonra, hogy onnan akár korán lehessen startolni. Persze eszem ágában nem volt korán kelni, de ezt Endru nem tudta :P. Nem is indultunk el időben, főleg, mert szakadt az eső, és villámlott a Balcsin is ezerrel. Fél 10-kor még azon tanakodtunk, hova is menjünk. Fűzfőre akartunk, de mindkettőnknek volt egy olyan mélyről jövő hatodik megérzése, hogy nyugati medencés téma lesz inkább az időjárási elemek délelőtti állásából csillagjóslással kinyert prognózist felállítva. Én előző nap egy dolgot állítottam szikla szilárdan: Fenyvesre nem megyek! Nincs kedvem küszködni, nincs kedvem a hullámokon erőlködni, pattogni, minden idegszálammal koncentrálni. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy mindent összevetve, Fenyves lehetne talán a legtutibb cél. Mindamellett, hogy Fertőn reggeltől 5-ös szél és ragyogó napsütés tombolt. Ez persze nagyon ritka, mert ha mondanak esőt, akkor általában Rákoson esik, szél nincs, míg Fenyvesen 5-6-os szél orkánkodik. Hát ez most fordítva sült el.

Nem sokkal 11 előtt értünk le. Mivel szakadó eső mellett fújt a szél rendesen, és jó pár elvetemült rider dacolt a vízen az időjárási elemekkel, a stratégia a következő volt: Átöltözni neoprénbe, és úgy összeriggelni. Elszaladtam a mosdóba, ott szélcsend, szárazság, és picit melegebb is volt, és mire magamra rángattam a gumiruhát, láss csodát, elállt az eső. Mi vagyunk a szuper eső elriasztó páros! A 4.0-a necces választásnak tűnt, értve ezalatt, hogy sok is lehetett volna. 4.5-ekkel tolták ügyes, rutinos szörfösök. A 72 litert hely megtakarítási okokból otthon hagytuk, így nekem jutott a 80 liter. Nem mondom, hogy kevés volt a szél. Bemelegítésnek a bemeneteli helytől a szörfsuliig csapattam, de kellett kapaszkodnom becsületesen. Aztán tovább mentem Mária felé, a nádas mögött, brutál mód élesedve, mely ugyebár a túlvitorlázottságnak köszönhető. A hullámok sem voltak kicsit, fostam is, hogy egy malacon megakadva taknyolok majd szépeket. Alig bírtam visszaindulni, mert szinte nem volt hullám mentes néhány másodperc. Számolnom kellett a tajtékokat, hogy találjak egy völgyet, amiben el tudok indulni. 5 nagy hullám, majd egy kicsi szünet. Gyorsnak kellett lenni, mert ha abban a sávban, ahol voltam épp hullámszünet volt, előttem akkor jöttek a hullámok. A habosra kész öngyilkosság rámenni, és ha oldalba mos egy hullám, az is szinte garantált bukfenc. Nagyon észnél kellett lenni. Tellett vagy negyed órába, mire összekapartam magam, és visszaindultam. Azonnali konklúziót vontam le: nem szörfözök a strandon kívül, nem ön be nekem ez a mosógépesdi. A következő körben azért adtam még egy esélyt neki, de az első körben levont konklúzió helyesnek bizonyult. Endrut időközben elvesztettem, és megszakadt a rádiós kapcsolat a többi ismerős versenyzővel is. Úgyhogy magamban szörfözgettem, gondoltam előbb-utóbb valakivel úgyis összeakadok, ha máshol nem, a parton pihikor. :D.

Isteni sugallattól vezérelve jött az az elvetemült gondolatom, hogy meg kéne nézni, mi van a másik irányba, a másik nádason túl. Kellő magasságot nyerve elnyargaltam Bélatelep irányába. Láttam, hogy nem is olyan messze egy másik spot lehet, mert szörfösök tömörült csoportjának vitorlái csillantak fel. El is szántottam hozzájuk, és csak hallomásból ismertem a spotot, de a régi mendemondák alapján sikerült beazonosítani, melyik világba is cseppentem. Ott álltam a Secret spoton. Csak ámultam magamban,hogy ez ilyen közel van? Ha ezt tudtam volna, már korábban is elnyargaltam volna idáig. A szél egyenletesebbnek és kicsit gyengébbnek tűnt útközben, nem volt olyan zorcsi, mint Mária irányába, és a hullámzás sem volt annyira kiakasztó. Sőt, a spoton kellemes körülmények fogadtak. Kerestem ismerős arcokat, akikről tudom, hogy oda járnak, de nem láttam senkit. Úgyhogy abban a megnyugvásban, hogy erre sokkal kellemesebb elridolni, visszaindultam. Visszafele kicsit hosszabbnak tűnt az út, és a hullámok kicsit akadékosabban jöttek, de prímán lehetett élesedni. Voltam nagy speedeléseim, hagytam ott hímtaggal rendelkező egyedeket, vicces volt elvágtatni mellettük, ők lehet ennyire nem vidultak rajta. Aztán ebben az irányba álltam be, és rettenet mód élveztem a hosszú ride-okat. Pont olyan távol van a két spot egymástól, hogy már kezd kényelmetlen lenni a tartás, és igényli az ember, hogy meginduljon a másik irányba. Útközben többször összeakadtam Petivel, aki általában Atira várt, akinek színét nem láttam a környéken. Aztán betámadott a semmiből Endru is, aki kétségbeesésében, hogy nem talál, a parton keresett, majd miután megpillantott a messzeségben hasítani, egy rövid videót készített is rólam. Meginvitáltam az én irányomba, hogy szörfözzünk már arra együtt. Hallgatott rám, és bár nem a naplementében, de szinte karöltve szeltük a vizet. Ő is elégedett volt a speedes lehetőségekkel, bár ismerte a terepet, de tényleg nagyokat lehetett menni.

Vagy két és fél óra után már nagyon jelzett a gyomrom. És bár elsőre nem sikerült életem párját kicsalni a vízből, egy újabb kör után lelki terrort alkalmazva belátta, hogy jobb neki, ha elkísér bedobni valamit az arcomba. Persze tudtam én, hogy mire a büféhez érünk, az ő gyomra is bejelez… A parton felmarkoltuk még a nyugdíjas „házaspárt”, Gyuszkót és Zsoltit, meg elcsíptük a Peti és Ati párost is. Így falkába tömörülve bevettük a büfésort. Közben Stefan keményen lebukott, mert bár elvileg Bogláron tolta, az autóját megtaláltuk a büfé felé igyekezve az út szélén. Őt pedig a vízen szúrtuk ki. Épp kijött átszerelni, amíg sült a pizzám, be is támadtam, hogy kérem, ez mi ez? Persze ő sem tudta, hogy mi is ide jöttünk, hiszen utolsó pillanatban változott a terv. Így mindenki jól meglepődött.

Miután szétosztottam a pizzám egy részét a szemüket kocsányon lógató falka tagok között, visszavánszorogtunk a cucchoz, és bevettük ismét a spotot. Pechünkre legyengült a szél. Nem volt itt már siklás. Csak küszködés. Küzdöttem egy fél órát, és csak rövidebb szakaszokra tudtam határeset siklásokat produkálni. Az ácsorgásban, az amúgy is megviselt tenyereim kilyukadtak, de a klasszikus szörfös tenyérkilyukadásban. Egy ideig nem foglalkoztam vele, mondogattam magamnak: A fájdalom csak átverés. Nem érzel fájdalmat, kihasználod a lehetőséget, szörfözöl, mert nem tudod, mikor lesz rá újra lehetőséged. Ez még további negyed órára a vízen tartott, de aztán értelmetlennek láttam szenvedni. Végkimerülésig lefáradtam,  ebben az utolsó etapban jobban, mint az előtte lévő két órásban. Feladtam a napot. Majd szépen sorra mindenki ezt tette. Majd persze visszafújt. De a tenyerembe pillantva és bízva még titokban egy vasárnap hajnali fenyvesi csodában, inkább nem amortizáltam tovább magam. Endru még visszament kicsit. De nem sokára ő is bevégezte.

Butamód elfáradtam, de nagyokat mentem. Határozott fejlődést állapítottam meg hosszú idő óta ismét magamon. Emlékszem, amikor még fenyves azt jelentette, hogy örültem, ha 20-ból egyszer elindultam, és annak is nagy arányban esés lett a vége. Most 20-ból egyszer nem sikerül elindulni. Az is inkább a figyelmetlenségem miatt. Mert alábecsülöm a víz és a szél hatalmát. Aztán egyből észbe kapok, hogy micsoda butaság, és emlékezzek mindig rá, hogy ők az urak, és csak egy megtűrt kis porszem vagyok.

Videó: Szörfkirálylány facebook oldal:

https://hu-hu.facebook.com/pages/Sz%C3%B6rfkir%C3%A1lyl%C3%A1ny/194274450685656