Szörfkirálylány windsurf naplója

Siklás: a világ legfelemelőbb érzése annak, aki már megtapasztalta. De az idáig vezető út nem csak tükörsima vízzel és ragyogó napsütéssel van kikövezve. Szörfözni megtanulni nem kevés energiát, küzdelmet és kitartást igényel. Hát még ha az ember fia ráadásul lány! Blogomban a windsurf elsajátításának tanulási folyamatáról olvashatsz: a bosszantó nehézségek ellenére miért is éri meg belevágni ebbe a sportba, hogy aztán létszükségleti szenvedéllyé forrja ki magát...

Friss topikok

Néhány sorban beszámolok a külföldi túránkról. Ha Bora, akkor Isztria, ha Isztria, akkor Sztojan. Akkora mákunk volt, hogy felhívtuk 2 nappal a bora kezdete előtt, augusztus végén, hogy van-e nála hely. Mondtuk a végdátumot is, hogy meddig maradnánk, és pont arra az 5 napra volt a két fős apartmanja szabad. Vasárnap este megérkeztünk, az utolsó augusztusi napon. 4-5 napos brutál bora volt kilátásban, szemet gyönyörködtető előrejelzést hozott a guru.

1. nap:

Ha jól emlékszem délelőtt még esett, és vártuk, hogy elálljon. Délután mentünk át Pomerbe, mi nem Liznjanban megyünk, mert nem a hullámokra van szükségünk. Pomerben valamivel gyengébb a szél, mint Liziben, de nekünk tökéletes. A szűkös lehetőségek miatt mindenkinek egy deszka volt engedélyezve az autóba, így emiatt sem mehettünk Pomerbe, nálam a nagy deszka volt, a 86 liter, és Endrunál is. Az első napon röpködtem ezerrel, 3.2-t kellett szerelni, akkora szél volt, és még így is sokszor sokalltam vele, Endru sem szlalomozott, hanem 4.0-val ment, felváltva használtuk a deszkámat. Rajtunk kívül csak a kölcsönzős fiúk voltak a placcon.

2. nap

A stabilan, egész napra 21 csomós előrejelzett szélből vajon mi lett? NA vajon mi? Arra készültem, mint előző napon, ehhez képest eső és NULLA szél. Meg lehet nézni a statisztikát a gurun. Ilyen egyenletes előrejelzésre, ráadásul 21 csomóval sosem álltam még a parton nagyokat pillogva a kapucnim alatt, hogy esik az eső és zéró szél van. A pomeri kölcsönzős bandával legalább sikerült összebarátkozni. Mint elmesélték, azt hitték rám előző nap a vízen (kámzsába beöltözve), hogy egy szuperul szörföző gyerek vagyok. Endru meg ezek alapján pedomaci..., ha ezt a gondolatmenetet követjük. De mindegy. Álltunk a kölcsönzőben, és tejfölös pohárból vörösbort ittunk. Előkerült valahogy a pult alól. nem is értem hogyan... ;) Egyáltalán hogy kerülhetett oda? Azél több órás várakozás ellenére sem akart kerekedni. Az eső néha elállt, aztán újra ráeredt. Néha kaptak a fiúk 1-1 telefont, hogy mi van Liznjanban, de nagyjából ugyanaz volt, mint nálunk. A nullát kettővel szorozva is nulla az eredmény. Meguntuk. Elmentünk felderítő körútra abban a reményben, hogy talán van olyan spot a környéken, ahol legalább nagy vitorlára jó lehet valami. Persze a lelkem mélyén éreztem, hogy ez hiú ábránd, és csak önámítás. Viszont még mindig jobb volt jönni-menni spotról spotra, mint ülni és várni. Az a halálom. Elmentünk Premára, letettük kint a kocsit és besétáltunk: NULLA. Utána át Lizjnajnba: 1-eske, 2-eske. Voltak bent nagy vásznakkal álldogálók, akiknek elfogyott a türelme feltehetően, mertez már valamikor délután 3kor lehetett. Tettünk egy felfedező sétát a Lizivel szemben lévő kiugró félszigeten, sok mindenre nem volt jó.

3. nap

Ismét fújt. Örültünk. Elegendő volt nekem a 4,7-es vitorla. Azt is mindössze két kör erejéig volt alkalmam élvezni. A 3. indulásnál nem figyeltem, vagy lazáztam, már nem tudom. Csak azt, hogy az indulást követő néhány méteren még csak nem is siklás közben vagy megsiklás közeli állapotban, hanem csak úgy libázva, pöffre várva, valahogy esni kezdtem. De még az a koordinálható fajta, amikor beakasztva leteszem magam mellé a vitorlát, a bumon megtámaszkodva ki akadok, leszállok, és minden rendben. Na ez nem az az esés volt. Minden az előbbiek szerint alakult, azt kivéve, hogy a bumról lecsúszott a kezem, és itt nem igazán tudom, pontosan mi történt. Egyszer csak hiányzott a fél karom. Minden csupa vér volt. Most is lassan megy az írás, mert csak egy kézzel tudok pötyögni. Szerencsére a kölcsönzős fiúk elszorították a vérzést, amíg kiért a mentő, de eddigre már eszméletlen voltam. Na jó, persze nem ez történt, csak túl élénk a fantáziám. Tehát lecsúszott a kezem a bumról, a vitorlába, és éles fájdalom hasított a kézfejembe. Valahogy ököllel estem bele úgy, hogy a kisujjammal valami történt. Alig bírtam kivánszorogni, a tenger víz sem volt elég hűs, hogy perceken át ne érezzem az agyamat elöntő, bénító fájdalmat. Kimentem, és innentől videóztam, fotóztam Endrut. Aztán pár óra múlva visszamentem, nem bírtam a véremmel, de a fogással voltak gondjaim. Szörföztem, de csak lájtosan, és iszonyatos fájdalmak árán. Jobb kézzel szinte csak két ujjal, madárfogásban bírtam tartani a bumot. A wasserstart sem volt így egy egyszerűen végrehajtható manőver számomra. Nem ez volt életem nagy napja! Elkönyveltem, hogy az ízület kapott, pár hét alatt elmúlik. „Tudod mozgatni? Akkor nem tört el”. Hangzott Endru orvosi szakvéleménye. 2 héttel később még mindig gyötrelmek közepette tudtam csak mozgatni a duplájára dagadt kisujjamat. Krémek, borogatás, semmi nem segített. A hivatalos diagnózis megállapította, hogy a csontból letört egy darab. Ennyit a nem tört el elméletről. Kaptam egy csinos sínt 3 hétre, és búcsút mondhattam a szörfözésnek erre az időszakra. Pont az utolsó esélyek úsztak el az évet tekintve. A mai napig nem funkcionál tökéletesen, nem hajlik be teljesen, mint régen, és még fáj, ha erőltetve behajlítom. Viszont a bumot tudom vele fogni, az nem okoz fájdalmat, és ez a lényeg!!!! Volt még hátra egy ígéretes nap, ez jön most:

4. nap:

Az ígéretből megint csak ígéret maradt. Szél hiányában jobb híján maradt az alvás. Én a kocsiban horpasztottam, András a deszkazsákban a kocsi mellett. Legalább pihentünk egy jót. Aztán valamicske elkezdett élénkülni, de rám az ujj-helyzet miatt nem hatott motiválóan. Endru bement nagy cuccal, én hűségesen kattintgattam. Aztán, mivel csak noszogatott, hogy be kéne mennem, és még a cuccomat is összeszerelte, nem mintha máskor nem tette meg, ha nem sietett a vízbe, nem volt maradásom, bementem néhány körre az 5,3-mal. Nem voltak nagy menetek, nyögve-nyelősen ment csak a megsiklás, amolyan freestyle-os módjára a pöffökben. Nem élveztem különösebben, de valahogy kötelesség tudatból nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy nem szörfözök. Ha már ott voltam, fújt valami, muszáj volt na. Mindenki tudja, milyen az, amikor lóg a beled, vagy gyötör a láz, vagy lyukas a lábad a papucstól, de nem engedheted meg magadnak, hogy ne szörfözz. Mert utólag bánnád, hogy miylen egy hülye lúzer anyámasszony katonája voltam, pedig nem is volt akkora bajom. Ne ezt nem szabad csinálni! Akármennyire is nehéz, meg kell tudni állni. Mondom ezt én a fene nagy akaraterőmmel... A körülményeket mérlegelve, vésztervet felállítva, a lehetséges következményekkel számolva felelősségem teljes tudatában mentem be pár körre. Tényleg nem volt sok, csak amit a tisztesség megkívánt.

Ami Sztojan bácsit illeti: szinte minden nap leitatott. Egyik este kegyetlenül. Ja nem, az még délután volt, akkor kezdődött. „Gyere kislányom, igyál egy pálinkát”. Mindig engem célzott be, mert Endru volt, hogy még sofőrködés előtt állt, és amúgy sem szereti a pálinkát. Próbáltam ellenállni, ellenkezni, de olyan kedvesen kínált, a jó házigazda gondosságával, és az a csalfa mosoly és huncut tekintet.... Mit mondjak? Ellenállhatatlan. Mesélt régi időkről, hogy épült a ház, hogy lett nyaraló tulajdonos, hogy udvarolt anno a feleségének, vendégszereplésekről, családról, politikáról, az életről. Minden látogatásunkkor szóba kerül a nála megszálló magyar surf és kite vendégsereg, kis füzetéből visszamondja, ki mikor volt ott utoljára. Néha hiányol embereket, akik már évek óta nem voltak lent bora turizmuson, de akit ismerünk, mesélünk, kivel mi van.

Pénteki napon utaztunk haza, némi csalódottsággal a szívünkben. Ez már a 2. alkalom volt, hogy a bora csalódást okozott. Már ez sem a régi! Évekkel ezelőtt, ha egyenletes 21 csomót hozott a guru Liznjanban, azon gondolkodtál, nem lesz-e sok, és hogy fogsz ekkora szélben erőn túl teljesíteni. Most meg álltam a parton elképedve. De az is lehet, hogy a guru nem arégi, és nem a borával van a baj...

Címkék: windsurf szörfkirálylány premantura pomer liznjan

Szólj hozzá!

Amikor egy átbulizott esküvő után hajnali ötkor azzal a tudattal fekszel le, hogy tudod, képtelen leszel felkelni időben, és ezáltal, ha peched van, lecsúszol egy jó délelőttről, na ez az érzés megfizethetetlen(ül szar), minden másra ott lenne a Mastercard, de azzal szerencsére nem rendelkezem - már pedig az érett augusztusi nyárban a Guru által előrejelzett ÉNY-i szél cseppet sem hagy megbízható érzést és szájízt maga után. Volt már vagy 11 óra, mire lekeveredtünk Veszprémből Fűzfőre a Brutál Beachre. Persze azzal fogadtak minket, hogy pont most állt el, eddig jókat lehetett menni. Szép idő volt, másnaposan szörfözés hiányában jó dögleni a parton egy gyógysör mellett. Erre szerencsénkre nem került sor! Lomhán összeraktuk a legnagyobb cuccot, és lézengtünk, spanoltunk. Vizslattuk a szelet. Részleteibe menően már nem rémlik, hány óra lehetett, mi történt pontosan, csak azt tudom, hogy bementünk, és akkor még nem volt olyan erős, mintha már-már pöffvadászgatós lett volna. Viszont arra kristály tisztán emlékszem, hogy bedurrant. A statisztikai táblázatomban úgy dokumentáltam néhány szóban összefoglalva az eseményeket, hogy annyira bedurrant a szél, hogy alig bírtam megtartani az 5.3-at. Csak azért nem szereltem át kisebbre, mert másnapos és lusta voltam. Röpködtem fel – le, öröm mámorban úsztam, és áldottam az eget, hogy visszafújt és rápöffent. Akik már reggeltől ott voltak, azt mondták, hogy a délután sokkal jobb volt, mint a délelőtt. Ennek tekintetében az az érzésem támadt, hogy semmiről sem maradtunk le, valamennyit aludtunk is, minden esetre hullára elfáradtunk. Endru (mint az utólagos éves statisztikából már kiderült) ezen a napon teljesítette az év és eddigi egyéni rekordját. Kedvenc hetes vitorlájával több, mint 68 km/h-s sebességet sikerült elérnie, köszönhetően a hektikus szélnek, és ezáltal a helyenként kisimult víznek, melyet ki lehetett használni a ráfújásokban. Amikor a kiváló felszerelés és a technikás tudás találkozik, rekordok születnek! Tudom, tudom, ez nagyon marketingesre sikerült! Úgy tűnik van egy eddig nem ismert, gyenge reklámszöveget író oldalam.  :D

A vicc az volt az egészben, hogy ezután kezdtük meg a nyári szabadságunkat, de semmi nem volt lefoglalva, még az úti cél sem volt meg, ultra super last minute „ahol fúj, oda megyünk” típusú nyaralásra gyúrtunk. Két nap alatt mindent kitaláltunk, lefoglaltunk. Szelet is találtunk, igaz kicsit máshol, mint ahova eredetileg elindultunk… De ez más lapra tartozik.

Címkék: balaton windsurf 5.3 3s szörfkirálylány 96l balatonfuzfo

Szólj hozzá!

Sajnos ebben az évben nem értem rá annyit, hogy beszámolókat írjak, mint korábban. Utólag, egy fél év távlatából pedig nehéz feleleveníteni az akkori élményeket, annak a konkrét szörfözésnek az ízét, életérzését. Kaptam is a fejemre az elmaradások miatt, de sajnos a kötelezettségeim így alakították ezt az évet... Azért igyekszem pótolni az elmaradást, legalább a statisztika miatt szerepeljenek a kis szösszenetek. Valamint a reklamáló rajongók miatt ;).

Az idei nyár tartogatott meglepetéseket, már csak azért is, mert júliusban és augusztusban egymás utáni héten szörfözni még sosem volt alkalmam. Én a klímaváltozásra fogom, mindenesetre a tavaszi böjtösebb időszakot kicsit pótolta és éves szinten egyenletesebbé tette ez a pár alkalom a nyári szezonban. Ebből a podói szörfözésből arra emlékszem, hogy Endruval ketten voltunk, most nem csatlakozott hozzánk senki más, és zseniális nap volt! 4.7-re szereltem, ami kezdetben picit kevésnek bizonyult, de aztán a folyamatosan erősödő szél mindenért kárpótolt. Mivel múltkor hosszúakat csapattam az 5.3-mal, most úgy gondoltam kicsit gyakorlósabbra fogom a sessiont. Azért bemelegítésként mentem pár hosszabb tackot, hogy kiélvezkedjem magam az esés-kelés előtt. Kezdetben Endru kamerázott, majd én szereltem fel a kamcsit a boomra. A kollégák a videót megnézve úgy nyilatkoztak, hogy nem értik, mit élvezek ebben, mert az arcomra csak a küzdelem, küszködés és fáradtság feszült ki. Én úgy neveztem koncentráció. Mert azért tegye mindenki a szívére a kezét. Nem fülig érő szájjal szörfözünk órákon át, mint a szépségkirálynők, akik már mosolyogva alszanak, úgy ráfagyott az arcukra. A lelkünk mosolyog, a szívünk mélyén élvezzük a szabadság mámorító eufóriáját. Persze ha szembe jön a haver, odakurjantunk egymásnak, vagy eleresztünk egy mosolyt, de nem vigyorgunk 0-24-ben. Na szóval, miután Endru megörökítette bejjebb úszkálva az első volcan-próbámat – igen, igen, jól teccik olvasni, csak természetesen nem igaz :D. Jibe-ot gyakoroltam. Szépen elindítottam, megvolt a tempó, az ív, csak hát persze a vitorla elengedésének az időzítése még nem az igazi. Majdnem meg is fogtam, amikor átpördítettem, de aztán mégsem sikerült. Potty. Estem bele a vízbe. Aztán mivel combosodott a szélerő, és néhány erősebb körtől kezdtem gyengülni is, inkább a parthoz közelebb, kisebb távokat menve minden kör végén próbálkoztam a fordulóval. Mondanom sem kell, hogy ahelyett, hogy javult volna a dolog, csak egyre rosszabb lett. Aztán a szél is annyira bepöffent, hogy siklás közben alig bírtam tartani a vitorlát, alap esetben simán ment volna már a 4.0 is. Egyrészt nem volt kedvem szerelni, meg baromi fáradt is voltam. Az a pár óra, amit toltunk gyönyörűen fel volt építve: lájtos bemelegítés, kényelmes száguldozgatás, brutálisabb szeletelés fordulókkal tarkítva majd nagyon kapaszkodós küzdelem leépülő teljesítménnyel. Nem volt gondom az alvással!

Címkék: windsurf szorf gopro 3s szörfkirálylány ferto 96l podersdorf

Szólj hozzá!

Mostanában nem nagyon megy a beszámolók időben való elkészítése. Íme ismét egy elmaradt: 2014.július 23-át írtunk, amikor bevállaltuk a nem túl megbízható guru jelzésére ezt a szerdai napot. Nagy vitorlára gyúrtunk, reméltük, hogy nem lesz kevés. A biztonság kedvéért az 5.3 mellé beraktuk még Endru 5.5-ét, amit mostanában a szlalomozás miatt nemigen használ. Sok szép ember gyűlt össze Podersdorf öblében: Camberjack, Beachsurferi, délután futott be Enrdu szlalomos barátja, A. Feri, valamint ifjú tanuló hölgy Camber lánya. Mire mi odaértünk, Camber és Beachsurferi már szinte kiszörfözték magukat. Felrántottam az 5.3-at és szikrázó napsütésben szeltem a habokat a többiekkel. Érkezésünk után valamelyest lejjebb állt, Camber 5.x-el csúszott korábban, de így is príma szél volt. Messze a tó gyomrába el lehetett repeszteni, kényelmesen, nyugodtan, élvezkedve. A fotóshooting time-ról lemaradtam, Camber bejött dokumentálni a vízbe néhány move-ot, de én nem ralizáltam ezt, és míg mindenki ott „páváskodott” a kamerának, én hosszú takkokat mentem. Egy távoli kép készült rólam. Meg egy szörfözés utáni kiterülős-napozós, de azt nem mutogatnám inkább, különben is paparazzi fotó volt, nem adtam rá engedélyt… A szél fél 2 körül – ha jól emlékszem, mert már kicsit elhomályosodtak az emlékeim – lejjebb állt, ekkor pihentünk meg, pótoltuk az elvesztett energiákat. Ekkor futott be A.Feri, kicsit csalódottan konstatálta, hogy lehet, kellett volna a 9-es vitorla is, de mivel nem hozta, kénytelen volt a 7.8-at (remélem erre is jól emlékszem) összerakni. Aztán mire beöltözött, visszafújt a szelecske, ő és Endru bementek tesztelni, úgy voltam vele, ha 2 körön át megállás nélkül siklanak, akkor én is visszaöltözök, és bemegyek. Láss csodát, így is lett. Camber a lánykáját oktatta, majd ahogy fokozatosan erősödött a szél, úgy lepte el a tavat ismét a sok boldog arc. Utánam bejött Beachsurferi és Camber is, és mint egy nagy boldog szörfcsalád rongyoltunk fel le még vagy másfél órán át. Kicsit összezavarodtam, amikor Endru rán kurjantott A.Feri vitorláját markolva, miközben azt hittem, hogy az imént mentünk el egymás mellett, mint kiderül az A.Feri volt. Csak mivel pont a vitorla másik oldalán állt és én alatta mentem el, így nem láttam ki „vezeti” a járgányt. Meglepő felismerés volt :). Időközben kezdtek gyülekezni a felhők, csillapodott a szél, állt be a vihar előtti csend, miután volt egy fél órás erősödés. Nem szeretek esőben szétszerelni, így időben kijöttem a vízből, kis szárídás után szétkaptam a cuccot. Ugyanezt tette mindenki, egy valakit kivéve. NA vajon ki lehetett az? Segítek: aki elsőnek és utolsónak van mindig a vízen… Ki más, mint az én drágám, Endru. Hiába próbáltam integetni neki a partról, hogy jöjjön ki, rám se hederített. Már mindenki puccba vágta magát, amikor végre az elfeketedett ég alatt kitolta a biciklit a vízből. Aztán mázlink volt, mert a vihar a szél iránya miatt, pont elvonult úgy, hogy minket nem érintett, mi nem kaptunk belőle, valószínű Rákos viszont igen, ugyanis abba az irányba vonult. Mindenki boldogan zárta a napot, adtunk az érzésnek és Aiolosz is kegyes volt hozzánk a délutáni visszafújásban.

Szólj hozzá!

Fincsi kis társaság jött össze. Az ínséges időszak mindenkit arra késztetett, hogy elutazzon oda, ahol fúj. Endruval természetesen együtt mentünk, jött velünk külön kocsijával Remedy, aki potyautasként felkarolta a húgomat, Almádiban csatlakozott szeretett "fiúnk", Dudee, alias "Kisgyerek", ahogy mi hívjuk apával :P. Több körben cuccoltunk be a helyi lokálok közé a Budatava strandra, akik, mint legutóbb, rettentő közvetlenek, kedvesek, emberszeretőek voltak. Szeretettel fogadtak minket. Mindenki a legnagyobb vitorláját rántotta fel. Olyan volt a víz mintha fújna, de a fákat annyira nem cibálta a szél. Nehéz volt megállapítani, mi fúj bent. A nap folyamán többször mászkáltunk ki és be. Amikor ráfújni látszott, akkor bementünk, aztán 1-2 kört lehetett siklani, majd pöffre várva, könyörögve a szélnek, hogy legyen, ami kiemel, libázás a partig. Volt, hogy Dudeeval ott úszkáltunk egymástól néhány méterre. Szemünk mindig a pályán volt és egymáson. Voltak olyan hosszas úszkálások, amikor már a vitorla felhúzásán gondolkodtam, de aztán jött az életmentő pöff. A víz kellemes volt, shortyban toltuk, volt vagy 30 fok. Amíg mi bent szerencsétlenkedtünk, addig húgom szépen barnította hableány testét. Endrunak jobbak voltak a siklási statisztikái, mint nekem, illetve nekünk. A szlalommal azért ő jobban tud teljesíteni, ha már egyszer megsiklott. Valahol a 2. és a 3. etap között elmentünk a strand és a Balaton legjobb hekket sütő büféjébe utánpótlásért. Du (húgom beceneve) tartotta a frontot a cuccoknál, cserébe jutott neki elemózsia, egy-két lepottyanó falat ;). Persze nem, de elég volt 1 hekk, amiből 3-an jól laktunk, vagy legalábbis kiegészítve 3 palacsintát (Remedy), pont elég volt a kajci mindenkinek. MInt egy kis közösségben,mindenki megosztotta mindenét, ha valaki arra éhezett/szomjazott volna. Mi hugival ketten letoltunk egy sört, csúszáskor nem szoktam alkoholizálni, de jelen esetben a meleg megkövetelte. Az utolsó etap is az előzőekhez hasonlóan zajlott. A 2. menetben vagy 20 szörfös várt a vízben a parton a szélre,reménykedve, köztük Qcséber mester is, aki Fűzfőről szörfözött át. Déliben mindig tiszteletét teszi az almádi strandon, és persze amikor mindenki áll, ő akkor is siklik. Érthetelen módon :). Hiába... a rutin, meg az évek. Ő a mester, neki kutya kötelessége siklani, amikor mi ácsorgunk. A 3. etap előtt a 2 gombóc fagyimat át kellett ruháznom hugira, befújt, és menni kellett. Ő jól járt, én meg buktam a jeges élvezetet. A küszködésben szinte jobban elfáradtam,mint ha normálisan fújt volna, és átszörföztem volna napot. Utálom, ha ilyen semmilyen szél van, de hát ez nem rendelésre fúj. Erre a napra ez jutott. A hiányzó szelet kárpótolta a remek csipet-csapat. A magam részéről nagyon jól éreztem magam, örültem, hogy ilyen kedves, és nem utolsó sorban szép emberek társaságában élvezhettem az életemből egy napot. Valahogy nem is hiányzott a szél. Többször kéne bandázni! :)

Címkék: balaton windsurf szorf szörfkirálylány almadi

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása